Corn dog - két nekifutásból

azaz corn dog, és akkor most hogy is van ez?

Első nekifutásra mondhatnám, hogy jól sikerült, mert igen, de igazság szerint kétmenetes mérkőzésem volt a virslis falatkákkal.
Nagyon megtetszett az ötlet, volt is itthon minden hozzávaló.
Naná hogy, hiszen május elsején mi mást ennénk, mint virslit?
Mustárral.
Sörrel. 
Mármint én majonézzel.
Jelen esetben kukoricás bundában.





Szétnéztem a receptek között, és alkottam egy újat.
Kétszersült corn dog. Nevezzük így :) Az ok később.

Ami volt itthon hozzá:
8 dkg finomliszt
8 dkg kukoricaliszt
1,5 dl tej
egy dagi tojás
só
borsikafű
másfél mokkáskanál sütőpor
virslik (nekem hét egész virslire lett elég a tésztabunda, talán hét és félre)

Ami még kell hozzá:
olaj a sütéshez
bambuszpálcika (előzőleg vízbe áztatva)
stabil idegrendszer
kitartás
high level multitasking képesség
szilárd elhatározás a megcsinálom irányába

Ahogy készült:
A virsliket héjuktól megszabadítottam, elfeleztem, a nedvességet konyhai papírtörlővel leitattam róluk. A liszteket a sóval, borsikafűvel, sütőporral összekevertem egy kis tálban. A tejet egy csipetnyi cukorral és a tojással egy másik edényben összekutyultam. Az olajat felforrósítottam. A tésztát -, vagy nevezzük inkább bundacuccnak, - a lisztes és tejes keverékeket összeöntve csomómentesre kevertem, majd egy magasabb bögrébe töltöttem.
A fél virsliket egyesével bambuszpálcára tűztem, belemártottam a tésztába, na de úgy, hogy mindenütt legyen rajta bunda (a pálcáról én letoltam, úgy került az olajba, nem akartam kárt tenni magamban az esetleges vizes fapálcika okozta fröccsenésekkel), így bele az olajba.
Azután jött a pocok a mezőn effektus.
Amíg a többi virslit egymás után a bundába tocsogtattam, közben forgatnom is kellett azokat, amik már sülnek, egy kevés bundacucc már az alkaromon elterülve vigyorgott. De záros határidőn belül már ki is kellett venni az olajból, mert annyira hirtelen sültek barnultak.
Na de aztán, amikor már azt gondoltam, hogy kész, és ez ennyire egyszerű volna, megkóstoltam, helyesebben még csak kettévágtam. Hát, belül kissé nyers maradt...
Valószínűleg az olajat hevítettem túl forróra, vagy a virsli volt túlságosan a magyar piacra szánt minőségű.
Úgyhogy olajban sütés után adtam nekik még tizenöt percet a sütőben 170 fokon alufóliával letakarva, és voila. Nagyon finom, macerás, de megéri. Kezdő háziasszonyoknak nem kifejezetten ajánlom :)
Kétmenetes történet a kukoricabundás virslivel.

Jó étvágyat!

U.i.: a végén még kimosakodni, és konyhát takarítani sem árt :D